Reményteli repedések

Repedések.

Keskenyek, szélesek, mélyek.

Régiek és újak.

A szívben. A lélekben.

Takaratlanul. Lerakódásokra nyitottan.

Magok jönnek...





... kicsíráznak.


Türelmetlenül törekednek.


Tekintet nélkül


a vén repedésekre.









Kikelt...

... remény.

Réseket kitöltő.

Mélységet csökkentő.

Kíváncsian.



Fiatalon.



Megbocsátón.



Megfiatalítón.






Csilingelő kacagással


emelkedve


új magasságokba.


Új élet.


Újra.


És újra.




Mindazoknak, akik szükségét érzik.


Aludjatok jól.

És hagyjátok, hagy nőjön.


"Amikor végre egy kószálgató mosoly szétcsiklandozza ráncszálaidat, szemed barna bánat-gyötört rebbenése is elcsitul.Dobban a remény-hit, szelíden dalolgat A VAN-TOVÁBB."
(Gelléri Ágnes)

Az idézetet Barbinál leltem. Nincsenek véletlenek.

Kisbetűs megjegyzés

Az előző bejegyzésem látszólag máj.18., pedig igazából jún.22., vagyis tegnapi. Senki ne hagyja magát megtéveszteni (és aki nem akar hasonló félreérthető dolgot művelni, ne a régi, értelmét vesztett bejegyzést módosítsa, hanem írjon újat. Alighanem ezt most megjegyeztem.).
Holnap szereldébe viszem a számítógépet. Remélem minden adatomat vissza is kapom rajta...ti meg utána a kacskaringó maradék részeit.