1 éven át Csillánál...

Kézimunkamániások és tűvel böködők, nézzetek be Csillához, hátha van kedvetek ezen a játékon részt venni.

Egy öltés elvileg minden napba bele kell, hogy férjen. Persze néha az embernek (meg a lányának) annyihoz sincsen kedve.

Szerintem Csilla néni senkinek nem harapja le a főjét, ha néha 1x5 öltés lesz belőle :-)

...és még a gyerekeket is be lehet vonni.

"Atlantisz" nemeztáska

Kisebb kézitáska farmerhez vagy a kis feketéhez.

Lubickolni akartam a különböző felületi struktúrákban és a kék-zöld-türkiz árnyalataiban.

Annyira, hogy a nemez már szinte ne is látszódjék.

De azért mégis 100% ott van az is, hiszen anélkül ez nem is jöhetett volna létre.

Saját festésű szövetek és különböző szálak, szöszök, fonalfélék sokasága hímzéssel megtűzdelve.

Aki akar, halászik, a vegánokat várja az alga- és vízinövénybüfé.

Érzitek, ahogy körülvesz benneteket a kellemesen hűvös, türkizszínű víz? Látjátok, ahogy a nap sugarai áthatolnak a vizen?

Körben mindenütt mozgás, tánc, fény és csillogás és különös, megnyugtató

csend.

Nemeztáska cigány-módra

Ez esetben még az ujjaim is már sikítottak kínjukban a sok hímzéstől...

De nem komálom a gyűszűt.

Két fakkos, hogy kevesebbet kelljen kotorni. A táskaszíj hossza állítható.

Amikor Németországban kint volt velem a karácsonyi standomon, többen megállapították, hogy olyan magyaros.

Magyaros a ló füle. A magyar lóé esetleg. Ez meg cigány és semmi köze a magyar hímzéshez.

Ez a klisé a mulatozó, tiritarka magyarokról szerintem sosem kopik ki. Megjegyzem, hasonlóan semmi köze a valósághoz annak, hogy a németeknek nincsen humora...

A kalocsai legalább színvilágában köszön a roma dizájnnak. Oszt ennyi.

A táska születésének ehhez van köze.