Tegnapelőtt kisorsoltam a Magyar Összefogás Program nyerteseit. (Bocs, hogy csak most írom ide, de bolondok háza volt nálam.)Virágeső és szöszhullás a nyertesekre:
K. Sarolta
L. György
F. Napsugár
T. Julianna
Küldök mindannyiotoknak egy emilt és egyeztetjük a dizájnt!
"A nemeztáska csak illusztráció" :-)
...és azért van itt, mert a motívumok rajta négylevelű lóherék. Csak nem lóból, hanem saját festésű selyemből belenemezelve. És ha már sorsoltam...
A Programra még egy darabig lehet jelentkezni. Én mint tag pl. magyar gazdáktól termelői áron fogok tudni vásárolni és ezt havonta 4-5 ször ingyen házhoz hozzák! Kedvezőbb áron vásárolhatok a Magyar Termékek Áruházában és egy online könyvesboltban.
Ezt még érdemes elolvasni (TECSO-függőknek is):
Megdöbbentő tények
Azt hallottuk valakitől nem rég, hogy „Én nem hiszek abban, hogy a magyar
gazdaságot fellendítené, ha magyar vállalkozóktól vásárolok.” Háááát, nem is tudjuk…
Előre bocsátjuk, hogy mindenféle politikai nézettől függetlenek vagyunk. Az összefogás
NEM TŰR MEG semmiféle politikai nézetet, hiszen pont az a célja, hogy összefogjuk, és
nem holmi képzelt hovatartozás miatt egymásnak ugorva marjuk a másikat. Inkább
tartsunk össze, és segítsünk.
Ugyanis:
Számoljuk!
Ha holnaptól csak 1 millió ember elkezd tudatosan magyar termékeket vásárolni,
mondjuk havi 30 000 Ft értékben. Az 300 000 000 000 azaz, 300 milliárd forint!
És nem évente, HAVONTA.
Azaz, éves szinten 3 600 milliárd forint. Csak viszonyításul: az államadósság
kamatira négy év alatt 2 500 milliárdot költünk, vagyis egyetlen év alatt kitermelhető
lenne ez a teher, ha elkezdünk tudatosan magyar termékeket vásárolni.
És ne feledd, hogy csupán 1 millió emberrel számoltunk! De 10 millióan vagyunk,
amiből a keresőképes réteg minimum a fele.
Szóval, igencsak durvának tűnő tévedés azt hinni, hogy nem segítünk hazánkon,
ha magyaroktól vásárolunk.
Persze tudjuk, hogy ez így túl egyértelmű számítás, és a valóságban kicsit másként
alakul, DE…
És ez a de nagyon lényeges! Jelenleg ugyanis a multik zsebét tömjük, így a magyar
emberek zöme nem költ szinte egyáltalán magyar termékekre. Ezért mégsem
„demagóg duma” a fenti tény.
És ezzel nem csak mi vagyunk ám így!
Ismételjük: nem politikai céllal tesszük ide, de ez az idézet, ami egy teljesen független,
ám politikai fennhangú újságból való, pontosan ide illik…
A Szabad Európa politikagazdasági hetilap egyik cikkében a következő olvasható:
„Hiába keresi meg a magyar a pénzt, kimegy az országból a kamatokon keresztül.
Ami itt maradna, az sem lesz sokáig a magyar ember zsebében, mert nem egy másik
magyarnál költi el.Sokan szidják a multikat, hogy kiviszik a nyereségüket az országból.
Azzal semmi baj nem lenne! A baj az, hogy a kereskedelmi multi a mindennapi
pénzünket viszi ki.
Az a – osztrákokéhoz képest pl. – szégyenletesen kevés pénz, amit fizetésnek hívunk
és amit megkapunk 3-án, már másnap idegen országokban van.Amikor tankolunk
az oroszokat hizlaljuk, amikor eszünk, akkor a pénz na gy részével
NEM magyar gazdákat támogatunk.
Így marad üres az országkassza, amit következő harmadikáig újra feltöltünk kölcsönökkel.”
Hogy mindez valamiféle demagógia lenne, amivel senkin nem segítünk? Hogy jól
van-e ez így, és nyugodtan hagynunk kellene külföldre áramolni a magyar pénzt,
és az elköltött forintjainkból származó hasznot engedjük valami idegen országban
élő nagytőkés zsebébe süllyedni? Hogy ha a hazai vállalkozókat támogatjuk, azzal
nem teszünk semmi jót?
Nos, ezt természetesen, mindenki maga dönti el…
De kérlek, ne feledd: a magyar termékek sorra tűnnek el a piacról! 9 cukorgyárunkból
8 csődbe ment. Évről évre fogy a magyar termelők által előállított hús, zöldség, és
gyümölcs mennyisége, stb.
Hogy azért, mert nem versenyképesek? Lehet, de vajon ki szabályozza a
„versenyképes” árakat?
Például, ki vásárolja fel, és adja el a tejet? Ki vásárolja fel, és adja el a magyar
kenyeret?
Hol veszed meg ezeket? Akkor újra a kérdés: ki szabályozza azt, hogy mennyi a
magyar áru, és menyit kell fizetni pl. az osztrák, vagy a spanyol tejért?
Mert azt azért nehéz elhinni, hogy az osztrákok (mert pl a tej egy része onnan
érkezik), akiknél 10-szer drágább a munkaerő, kevesebbért adják a tejet. Ha meg
mondjuk a spanyol tej utazási távolságát vesszük, akkor még nehezebb elhinni,
hogy a magyar gazdák túl drágán adnák a tejet – főként, hogy a spanyol átlagkereset
szintén a magyar felett van.
Ezek pedig tények, amelyeken mindig megdöbbenünk.
De ha összefogunk, és kihagyjuk a körforgásból a multikat, ha elkezdünk tudatosan a
magyar termékek felé fordulni, akkor igen komoly erőt kovácsolhatunk össze!
És ennek most részese lehetsz Te is! De fontos, hogy MOST!
Még nem vagyunk erősek, még nem tudunk hegyeket mozgatni, DE ha most nem állsz
mellénk, akkor nem is fogunk! Mert ha mindenki kivár, akkor HOGYAN lesz ebből gazdasági
összefogás?
Hogy veled nem leszünk többen? DE IGEN! Itt jelentkezhetsz: Magyar Összefogás Program
3 megjegyzés:
Corinna, irígylem a lelkesedésedet, de ..... A MÖP webáruházába betekintve láttam kecskeméti konzerveket, ezeket magyar termékként árusítják, mert a gyár Magyarországon van. A cég ill. ( cégek) azonban kanadai és osztrák tulajdonban vannak.
Magyar "termelő" vagyok én is ( divattervező), irtó jó lenne, ha tőlem is sokan vásárolnának, de én magam dolgozom, az alapanyagokat pedig csak külföldön tudom beszerezni. Nincs textilipar Magyarországon ugyanis. Selymet távolkeletről, gyapjút pedig Angliából tudok vásárolni. Ha itthon veszem meg a hazai kereskedelemben ugyanazt a külföldi terméket, háromszor annyiba kerül. És még így sincs fizetőképes kereslet a személyre szabott és tervezett ruhákra.
Rezsi óradíjban pedig nem tudok versenyezni a távolkeleti gyártókkal, pedig hidd el, hogy nagyon zavar a ruhaboltokban kapható rongyok tömkelege.
És magyar embernek mikor volt annyi pénze, hogy pl. berendezzen egy üzemet? A rendszerváltáskor lehetett vállakozás indító vissza nem térítendő támogatást kapni és újraindulási támogatást. Aki akkor indult, az be tudta indítatni a vállalkozását.
De mi van a fiatalabb korosztállyal?
Szerintem szép ez a kezdeményezés, de politikai akarat nélkül nem lehet változtatni, mert a döntést a politikusok hozzák. Sajnos.
Így történhetett, hogy a cukorgyárak bezártak, meg a cipőgyárak is és még sorolhatnánk.
A privatizáció során nagy gyárakat csak külföldi tudott felvásárolni, aki azért vett, hogy csődbe vigye a gyárat. Soha nem volt cél, hogy magyarországon termeljen.
Vennék én magyar terméket, de nem tudom hol. A magyar gazdák a háztartások előtt rejtve maradnak.
Így aztán jómagam arra vetemedtem, hogy tyúkokat vettem és zöldségeket ültettem a kertben. Lakótelepen ezt nem lehet.
Bocs, túl hosszú lett, de tényleg, kérlek szépen mondd meg nekem, hogy Mo-n hol lehet festett merinó szalaggyapjút kapni extra minőségben kilóját 8000.- F- ért 1200.- Ft-ért házhozszállítva?
Szia Orsi!
Nem volt hosszú, értelmes volt :-)
A MÖP-be most nem megyek bele, az webshopjuk egyelőre vegyes, külön lesz az, ahol csak magyar termékek lesznek, most dolgoznak rajta. Én úgy vagyok vele, hajrá, próbáljuk meg, veszteni nem lehet vele semmit.
A gyapjúhoz inkább írok egy komplett bejegyzést :-)
Itt svájcban ragaszkodnak az emberek a svájci termékekhez. Az üzletekben a külföldi húsok fele annyiba kerülnek, mint a svájci, és nem azt veszik meg. Inkább sokkal kevesebbet vesznek, de az legyen svájci, és ne külföldi, mert ebben bíznak, plussz a hozzáállás, hogy a svájci termelő kapja a pénzt, éljen az jól, ne a külföldi. Nem is élnek vissza a vásárlók bizalmával.
Megjegyzés küldése