Aztán megnemezeltem ezt a táskát csak fehéren és rálocsoltam az üveg tartalmát.
Egy éjszaka kellett, hogy a színek jól beivódjanak. (Láttam, mert ott virrasztottam mellette egy cserebogár fényénél).
A módszer leírása egyébként a "Gyapjúfestés évszakokkal és hangulatokkal" c. könyvben található.
Ne keressétek, jelenleg nem kapható.
Kaptok egy kis őszi Kányádit helyette
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap,
és úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
(Kányádi Sándor: Valami készül)
Őszüljünk együtt! ;-)
5 megjegyzés:
Csodálatos darab!!
Köszi!
Anyukám évekkel ezelőtt mondta, neki nagyon tetszik a kék meg a barna együtt. Én meg szörnyülködtem. Időközben azért nem találom roszank :-)
Annyira szeretem a munkáidat, ez a táska is gyönyörű!! Szívesen lennék a gazdája..."ha én gazdag lennék"... de egyszer talán...
Ha gyöngyös lennél, akkor már rég megbarátkoztál volna ezzel a színpárosítással sőt mi több odalennél érte!:))
Kedves Corinna!
Ez a táska valamimindenek feletti csodák csodája!
Gratulálok!
Örülök, hogy tetszik nektek! Febr. véglig a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban levő kiállításomon élőben is látható ;-)
Megjegyzés küldése