Gondolatfoszlányok gyapjakról

Orsi panaszkodott, hogy nem jutunk itthoni, magyar alapanyaghoz. Igaza van.

Ez a gyapjútéma azonban nemcsak itthon probléma. Világszerte probléma az, hogy az újratermelődő gyapjút inkább elássák és elégetik a gazdák, mert nincsen, aki feldolgozza: mossa, kártolja, fesse az adott országban. Magyar gyapjú itthon van jobb is, meg felháborító minőségű is........Még a jó minőségű is igen korlátozott színpalettával rendelkezik. (A magyar mentalitást ismerve egyébként még az sem vágna bele a géppark megteremtésébe, aki anyagilag megtehetné, mert nem térülne meg a befektetés 1 év alatt...)

Lassacskán a neten megjelennek magyar webshopok, ahol már legalább egyszerűbb rendelni a külföldi termékekből azoknak, akik ezt idegen nyelven nem vállalják be. Legfeljebb kisebb a választék. (DE vagy EN nyelven értőknek itt egy igazi aranybánya.)

Birkafajtából rengeteg van, nagyon különböző a szőrzetük, különböző célra használható. Ezekről töredékinformáció magyarul legfeljebb komolyabb kutatás után található meg. Rákerestem ilyesmikre mint "magyar birkatenyésztők egyesülete". Nem dobott a gép semmi használhatót. Ennyit a magyar birkatenyésztésről. (Nézzetek be Elishez, a bürgék szerelmese és a legkülönbözőbb nyers gyapjúkkal dolgozik.)
Ny-Európában azért lassacskán nő a száma a különböző fajta birkák tenyésztőinek és a tőlük vásárolható gyapjúnak, nálunk ettől nem kell "félni" marad az, hogy megrendeljük pl. DE-ból az ausztrál és új-zélandi finom merinót vagy egyéb nyugati fajtákat. Ellenpéldaként nagy vivát a hortobágyi Echo-tanyának!

(Pillanatnyilag birkanyíró embert keresek, mert a szomszédunk levágná a gyönyörű rackáját, én viszont megmenteném a bundáját. Nem is olyan egyszerű találni...Azon már nem is csodálkoztam, hogy szomszéd nem tudja, mi a nemez és többször is kedvesen felajánlotta, hogy ha megnyúzták, vihetem az egész bőrét...)

Aki komolyabban akar belemerülni a témába, elkezdheti vakarni azt a felszínt is, hogy hogyan is lesz a gyapjúból "extra finom" minőség. Aztán el lehet dönteni, támogatjuk-e az ausztrál birkatartásban járatos "mulesing" technikát, ahol a kisbárányoknak érzéstelenítés nélkül, jó éles késsel lekanyarítják a bőrét és húsa egy részét a farkuk alatt, hogy egy bizonyos légyfajta ne petézhessen a bőrredők közé. Van ennek humánusabb megoldása is, talán nemzetközi nyomásra lassan Ausztráliában is elterjed. (Képekért a bátrabbak nyugodtan guglizzanak.)
Vagy támogatjuk-e a birkák csempézett helységben való tartását, nehogy egy fűszál is jusson a gyapjúba. Különben ugyanis nem lesz extra finom minőség...A méltó állattartásról itt ennyit. Aki extra finommal dolgozik, mindehhez hozzájárul.

Festés. Savas festékekkel vagy természetes alapanyagokkal. Elsőre talán a másodikra szavaznánk. Csakhogy aki szeretne nagyon sokféle színt, annak először meg kell ismerkednie a növényi festés csínjával bínjával. Aztán ott van hozzá a pácolás, ami szintén vegyi dolog (timsó, réz-, vasgálic); hát a páclével jobb, ha senki nem locsolgatja a zöldségeskertjét. Nagy adag gyapjú festéséhez sok növényi rész kell, úgyhogy vagy felcsapunk festőnövénytermelőnek is vagy megrendeljük a külföldi termelőktől is ideutaztatunk fél kiló nyírfakérget. Esetleg megnyúzzuk a helyi arborétum fáit.

A magyarországi selyemhernyótenyésztés mai állása így néz ki. Akár virágozhatna is. Addig is marad a kínai. (Ez legalább értékes made in china.)

Alternatíva magyarországi nemezelőknek, ha minél ökologikusabbak akarnak lenni: A magyar kínálathoz igazítani a nemeztermékeket. (A bőrrel érintkező ruházatot el kell felejteni, táska, lakásdekor jöhet.) Nunonemezeléshez turkálóban összeszedni a szövött anyagokat.